Idősebbeknek szép emlék, ifjabbaknak az elbeszélésekben megelevenedő helyszín, amiről nincs is igazán elképzelésünk. Az egykori Villtesz saroképület tánctermében, — amikor ott még kultúrház működött —, a statikailag fontos oszlopok tükörrel voltak borítva. Szívesen mesélték a szépkorúak, hogy a bálokon táncolva mint nézegették magukat a tükrökben.
Hogyan is emlékezik meg a régi „kultúr” építéséről az 1950. szeptember 1-i Szabad Ifjúság:
„Diósjenőn — a börzsönyi hegyek tövében — egy tönkrement üdülő épületét alakították át erre a célra. Nem ment könnyen, az épületben derékig ért a törmelék, az udvaron szeméthalmok és áthatolhatatlan dudva.
Százharmincháromezer forintba került,
mire nagyjából rendbehozták. Ebből az összegből 45 ezer forint az állami hozzájárulás, — a többit a falu lakossága maga végezte el, társadalmi munkával. Vasárnap reggelenként, hétköznap esténként fiatalok és idősebbek, asszonyok és lányok, úttörők és katonák tettek-vettek az udvaron, s a DISZ tagjai 30—40 főnyi csoportokban takarították a törmeléket, a kőművesek elől a bodorodó porban…”
Végh József helytörténész kutatása alapján
„…Az Alkotmány ünnepe volt az első kárpótlás a fáradozásokért. Pesti üzemi kultúrcsoportok érkeztek az otthon felavatására. A műsort az udvaron rendezték, a magasra nyújtózkodó hársak, akácok, juharok árnyékában, az épület elé emelt szabadtéri színpadon. A diósjenői dolgozó parasztok gyönyörködve szemlélték a látványos műsorszámokat…”
Igazán jó hír, hogy a mostani testület vállalta a „Tükrös” közösségi terének újrateremtését. Hamarosan visszaköltözik az élet az épületkomplexum ezen szegletébe is. A Szabadság úti szárny már javában üzemel, mint brikettáló. A Kossuth úti hosszú szakaszban az új orvosi rendelő kap majd helyet és a kettő között lesz az új közösségi tér. Természetesen nem a fent kiemelt összegből, hanem annak többszöröséből valósul meg a beruházás.
A legutóbbi helyhatósági választások után ez a kép tárult elénk az egykori táncteremben. Azt megelőzően száradó faaprítékkal volt tele a helyiség, a mállott falak magasságáig.
A még nem végleges elrendezési terv szerint így fog kinézni az új közösségi tér.
A beruházás elindult, megrendelést követően a napokban meg is érkezett az ózdi kohóból az a két darab, 12 méter hosszú, 400 mm magasságú I gerenda, amivel kiváltható lesz a „Tükrös” terem egyik oszlopa, így megnövelve a táncteret, illetve a közönség által használható területet. A közel egytonnás elemeket hat méter magasságba kell majd emelni az építkezés során. A megmaradó oszlopot, a régi szép emlékek jegyében, természetesen tükörrel borítjuk.
Az építés során folyamatosan tájékoztatjuk olvasóinkat az aktuális helyzetről, rövidesen a látványtervekkel is jelentkezünk.
További szemelvények a Szabad Ifjúságból:
„…A nagy előadóterem egyúttal mozi is. Egyedül ezt a helyiséget tudták a felszabadulás után rendbehozni, ezt használták a tömegszervezetek is. 1946-ban — ha szovjet filmet mutattak be —, alig lézengtek néhányan a moziban. Az idén ugyanezeket a filmeket telt ház előtt vetítették le. Az Ifjú Gárdának olyan sikere volt, hogy egymásután háromszor forgatták, de harmadszorra is tömve volt a terem. Most ott tartanak a diósjenőiek, hogy keskeny vetítőjüket kicserélik normálra, mert akkor a színes filmeket is élvezhetik…”
És 71 évvel ezelőtt így zárta a szerző a cikkét:
„Kövessétek a diósjenői példát! Kezdeményezzetek bátran, dolgozzatok a kultúrotthonért, és akkor a ti üzemetekben, falutokban is felépül a műveltség, a tudás elsajátításának új erődje: a kultúrotthon.”
Külön köszönet Végh Józsefnek a felkutatott, korabeli dokumentumokért.
