A minap egy elektronikus levél érkezett a szerkesztőségbe, melynek szavait átitatta a köszönet, a hála. Miközben a világ hírei a szenvedésről, a kilátástalanságról zengik tele az életünket, jóleső érzés az egyszerű, hétköznapi emberségről olvasni, hallani, beszélni…
Engedelmükkel beidézzük a kapott levelet. A helyszín a történet szempontjából nem elsődleges, viszont a jótevő nevét bent hagyjuk az idézetben.
„A legutóbbi nyugdíjkifizetéskor (…) mentem vásárolni és közben otthagytam a pénztárcámat, benne volt az egész nyugdíjam. Nagyon megijedtem és mindenhol kerestem, de nem találtam, majd elmentem a Gyógyszertárba, mivel azt hittem, hogy előzőleg otthagytam. Szerencsére a bolt egyik dolgozója (Bogi) megtalálta a pénztárcámat és utánam hozta.
Nagyon jó érzés,hogy vannak még becsületes, lelkiismeretes emberek!
Nagyon köszönöm!
T. Polgármester Úr! Az Önök nagyszerű munkájához is további sikereket kívánok!
Üdvözlettel; … „
