A mindig mosolygós, csöndes jótevő!

Elment Sanyi bácsi! Mindenki Sanyi bácsija. Polgári nevén Hoffmann Sándor. Első volt mindig, ha segíteni kellett, utolsó volt ha kérni kellett. Kora reggel lehetett vele találkozni, amikor szépen ápolt, szelíd, borjúnyi kuvaszát sétáltatta a tóparton. Mindig volt egy kedves szava, amikor köszönni megálltam mellette. Néha nyeregbe pattant, és kópésan megjáratta a nagyvasat. Annyi mindenben segített Diósjenőnek, hogy felsorolni sem lehetne. Amíg mások vitatkoztak, hogy hűtőszekrény kell az oltóanyagnak az orvosi rendelőbe, ő megkérdezte az illetékest, hogy milyen hűtőszekrény kell, és beállított vele. Orvosi felszerelést szerzett a kastélyba, vagy éppen beállt konyhai kisegítőnek, ha az állatvédőknek segítség kellett. Igazi jótét lelket veszítettünk.

Isten áldjon Sanyi bácsi, nyugodj olyan békében, amilyent magad körül teremtettél. Hiányzol mindannyiunknak, szép életet éltél.

Székely József Ede