Kedves Barátaink!
Néhány éve, magánadományokból, három család összefogásával sikerült rendbe tenni a kápolna viharvert ajtaját.
Farontó hangyák rágták üregesre a fa részeket, így egy vihar letépte az ajtószárnyakat a zsanérokról. A régi, szép vasalatokat sikerült megmenteni, azok felhasználásával készültek az új ajtószárnyak. Egy árnyékoló előtető is készült, hogy védelmet adjon az új ajtónak.
A kápolna előtt valamikor betontuskókra kihelyezhető padok voltak. Az idő megette némelyik betontuskót, foghíjassá vált a sor. A többi tuskó is itt-ott mállott, de a legnagyobb probléma az volt, hogy veszélyes betonvas tüskék meredtek ki, amelyekre a valamikori pad-deszkákat lehetett illeszteni.
A katolikus egyházközség hozzájárulásával, a tegnap kiszedtük a tuskókat, hogy lerakóba szállítsuk.
A tavasz beálltával, földdel töltjük fel a gödröket. A legalkalmasabb pontra padot állítunk. Lélegzet elállítóan szép onnan a kilátás. Nagyon békés ott minden. Nem véletlenül épült oda a jelenlegi kápolna elődje. A helyben talált török kori cseréppipa töredékek mutatják, hogy valamikor török őrhely is lehetett ott.
A hajdani három keresztből, már csak a korpuszt tartó középső áll. Évek óta szárad már az alkalmas tölgyfa, amelyekből a keresztek pótlása ebben az évben megtörténik. A tölgyfa, valamint a keresztek kifaragása-összeácsolása felajánlásból van.
A kápolnai elágazónál lerakott szemét felszámolásával a kápolnadomb megközelítése sem lesz „felkavaró”, aki oda látogat, az valódi békére lelhet.
Székely József
